Hogyan lehet azonosítani a hipertóniás megoldást

Artículo revisado y aprobado por nuestro equipo editorial, siguiendo los criterios de redacción y edición de YuBrain.

A hipertóniás vagy hipertóniás egy relatív fogalom, amelyet a kémiában, de főleg az egészségtudományban használnak, egy olyan megoldás leírására, amelynek magasabb az ozmózisnyomása, mint egy referenciaként használt oldatnak (ezért relatív) . Más szavakkal, amikor hipertóniás oldatról beszélünk, olyan oldatra gondolunk, amelyben az ozmotikusan aktív részecskék összkoncentrációja magasabb, mint a referenciaoldatban.

Az oldat tónusa nagyon fontos tulajdonság az orvostudományban, mivel lehetővé teszi annak előrejelzését, hogy az oldat hogyan fog viselkedni a véráramban, és hogyan lép kölcsönhatásba azokkal a sejtekkel, amelyekkel érintkezik, függetlenül az oldott anyag típusától. amely tartalmazza. Következésképpen a hipertóniás megoldások nagyon specifikus alkalmazásokat találnak bizonyos állapotok gyors kezelésére, amelyeket később ismertetünk. Mielőtt azonban ezt megtennénk, röviden át kell tekintenünk, mitől fontos a tonicitás: az ozmózis és az ozmotikus nyomás.

Ozmotikus nyomás

Az ozmotikus nyomás az a nyomás, amelyet az oldatra kell kifejteni, hogy lelassítsuk az oldószer féligáteresztő membránon keresztül történő bejutását egy tiszta oldószert tartalmazó rekeszből. Más szóval, az ozmózis folyamatának leállításához az oldatra a nyomást kell kifejteni.

Ez az oldatok kolligatív tulajdonsága, amely elsősorban a szabad részecskék összkoncentrációjától függ, nem pedig azok azonosságától. Ez a nyomás lehetővé teszi annak előrejelzését, hogy az oldószer milyen irányba fog elmozdulni, ha két oldat érintkezik egy féligáteresztő membránon keresztül. Valójában a víz a koncentrációgradiensét követve mindig a legalacsonyabb ozmózisnyomású oldatból (azaz a legkisebb oldott anyag koncentrációjú oldatból) a legmagasabb ozmózisnyomású oldatba (ami a legtöményebb oldat) mozog.

Az ozmotikus nyomás nagy jelentőséggel bír az orvostudományban, mivel a testünk összes sejtjét körülvevő sejtmembránok félig áteresztő membránok. Ezért az ozmotikus nyomás, pontosabban a belső és külső ozmotikus nyomás különbsége képes szabályozni a víz citoplazmába és onnan történő áramlását; felduzzasztja a sejteket, ha nagyon alacsony ozmózisnyomású oldatba helyezzük, ellenkező esetben pedig dehidratálja.

ozmolaritás és tonicitás

Az eddig elmondottak alapján érthető, hogy az oldat tónusa az ozmotikus nyomás relatív mértéke. Az ozmotikus nyomás viszont az ozmotikusan aktív részecskék összkoncentrációjának mértéke. Ez utóbbi azokra a részecskékre vonatkozik, amelyek nem tudnak átjutni a féligáteresztő membránon; oldott ionokat és nagy, terjedelmes molekulákat tartalmaz, amelyek egyszerűen nem férnek át a membrán pórusain.

Mindezen részecskék molaritásban kifejezett összkoncentrációját ozmoláris koncentrációnak vagy ozmolaritásnak nevezik, és ozm/l egységekben adják meg. Másrészt, egy gyakoribb mértékegység, amely a hőmérséklettől való függetlenség előnyét kínálja, az ozmolalitás, ahol L az ozmotikusan aktív részecskék összkoncentrációját jelenti molalitásban, és amelyet Osm/kg oldószer egységekben adnak meg.

hipertóniás oldatok

Az ozmolaritás fogalma lehetővé teszi a hipertóniás oldatok pontosabb meghatározását: minden olyan oldat, amelynek ozmolaritása nagyobb, mint egy referenciaoldat, hipertóniás lesz . A referenciaértéknél kisebb ozmolaritású oldatokat hipotóniás oldatoknak , míg az azonos tónusú vagy ozmolaritású oldatokat izotóniás oldatoknak nevezzük .

a referenciapont

De most érdemes feltenni egy fontos kérdést: mi az a megoldás, amit referenciaként veszünk? Ez elengedhetetlen, ha tudni akarjuk, hogy egy megoldás hipertóniás-e vagy sem.

A kérdésre adott válasz zavart okozhat. Elvileg az oldat tónusát a referenciaoldat említésével együtt kell jelenteni. Így beszélhetünk olyan A megoldásról, amely a B oldathoz képest hipertóniás.

Például azt mondhatjuk, hogy az 1,5 Osm/kg ozmolalitású oldat hipertóniás a Földközi-tenger vizéhez képest, mivel ez utóbbi ozmolalitása kb. 1,3 Osm/Kg. Ugyanez a megoldás azonban hipotonikus a Holt-tenger vizét illetően, mivel ozmolalitása közel 8 Osm/kg. Másrészt a Földközi-tenger vize hipertóniás a vérplazmához képest, amelynek ozmolalitása körülbelül 0,3 Osm/Kg vagy 300 mOsm/Kg (milliozmolál). Ezek a példák illusztrálják az oldatok tonicitásának relatív jellegét.

A vérplazma az alapértelmezett referenciaoldat.

A fenti példák azt mutatják, hogy nem lehet meghatározni, hogy egy oldat hipertóniás-e vagy sem, ha nem ismerjük a referencia standardot; azonban nagyon gyakran hallani hipertóniás megoldásokról az említett hivatkozás megadása nélkül. Ez különösen gyakori az orvostudomány és más egészségügyi tudományok területén. Ezekben az esetekben érthető, hogy a referencia a vérplazma, vagyis az az oldat, amelyben a vérünk részét képező összes sejt és egyéb részecskék fel vannak szuszpendálva.

A normál vérplazma ozmolaritása 275 mOsm/kg és 295 mOsm/kg között van. Emiatt minden olyan megoldás, amelynek ozmolalitása nagyobb, mint 295 mOsm/kg, hipertóniás megoldás az egészségtudományi összefüggésben.

A hipertóniás oldatok felhasználása

A hipertóniás megoldások számos felhasználási területet találnak, elsősorban az orvostudományban, de más területeken is. Az egyik legfontosabb felhasználási terület a koponyaűri nyomás csökkentése agyödéma esetén. A hipertóniás oldatok befecskendezése a véráramba lehetővé teszi a felesleges víz felszívódását az agyban az ozmózison keresztül, ezáltal csökkentve a nyomást.

Ezenkívül hipertóniás sóoldatokat adnak súlyos hyponatraemiában szenvedő betegeknek, valamint hypovolaemiás sokk esetén. Az első állapot akkor jelentkezik, amikor a vér nátriumkoncentrációja veszélyesen alacsony, és a lehető leghamarabb növelni kell. A második eset akkor fordul elő, amikor egy személy sok vért veszített, ezért gyorsan kell növelni a vérplazma térfogatát. A hipertóniás oldat vizet szív a sejtekből a véráramba, ezáltal növeli a vér térfogatát.

Az orvosi felhasználás mellett a hipertóniás oldatokat élelmiszerek tartósítására is használják. Ennek az az oka, hogy szinte teljesen kiszárítják a vele érintkező baktériumokat, elpusztítva vagy meggátolva növekedését és elszaporodását.

Példák hipertóniás megoldásokra

  • A sóoldat 5% vagy több konyhasót vagy nátrium-kloridot tartalmazó oldat. Ez közel 2 Osm/L ozmolaritást ad, ami több mint 6-szor nagyobb, mint a plazma ozmolaritása.
  • A tengervíz . A tengervíz átlagos koncentrációja 35 g/l, ami körülbelül 1,2 Osm/L ozmolaritásnak felel meg.
  • A hipertóniás sóoldat egy steril oldat, amelyet orvosi célokra használnak. Koncentrációja a tervezett felhasználástól függően változik. Mindegyikük nátrium-klorid koncentrációja nagyobb, mint 0,9%, ezért hipertóniás állapotúak.
  • 10-20% glükózt tartalmazó glükózoldatok . Steril oldatok intravénás beadásra is. Arra használják, hogy minimális mennyiségű folyadékkal kalóriát biztosítsanak a szervezetnek, különösen veseelégtelenség esetén.

Hivatkozások

Israel Parada (Licentiate,Professor ULA)
Israel Parada (Licentiate,Professor ULA)
(Licenciado en Química) - AUTOR. Profesor universitario de Química. Divulgador científico.

Artículos relacionados